Truthout, 2017. 09. 11.

2017 0911911
A World Trade Center-ből érkezik a füst, miután 2001. szeptember 11-én New York-ban két eltérített utasszállító repülőgép ütközött. (Fotó: Robert Giroux / Getty Images)

Ma 16 éve a 2001. szept. 11.-i USA-beli eseményeknek. Közel 3000 ember halt meg a támadásokban, és több mint 6000 sérült meg a látványos erőszak következtében New Yorkban, Pennsylvaniában és Washington, DC-ben.

A Bush/Cheney kormányzat arra használta fel ezeket a szörnyű eseményeket, hogy indokolja az US birodalom mélyebb behatolását a Közép Keleten, Irak megtámadásával és betöréssel a háború szaggatta Afganisztánba. Arra is használták a lehetőséget, hogy elfogadtassák az úgy nevezett PATRIOT (hazafi) törvényt, amely elvetemült támadás volt a polgári szabadságok és az emberi jogok ellen belföldön.

Minden olyan színlelés, hogy az USA az igazságra törekedett vagy a világ stabilitását kívánta fokozni az ún. terror elleni háborújával, drámai mértékben háttérbe szorult az USA iránti globális harag növekedése következtében, amely ténylegesen egyre több terrortámadást generált világszerte.

Pontosan ez az örökség folytatódik jelenleg is: további US katonai erőszak külföldön, fokozott megfigyelés és represszió belföldön, és erőszakosabb és kevésbé biztonságos világ mindenki számára.

A számok

Irakból jelentve, be- és kikapcsolva 2003 és 2013 között, első kézből tanúskodtam az US imperializmus pusztításáról.

Falludzsán belülről tudósítva a város 2004. áprilisi US katonai ostroma alatt, néztem élő és halott nők, gyermekek és idős emberek szállítását egy kis, rögtönzött klinikára. Legtöbbjüket az US hadsereg mesterlövészei terítették le, miközben drónok zúgtak felettünk és US harci repülők bömböltek távolabb.

Míg az US hadseregnek nem sikerült bevenni a várost abban a hónapban, fegyverszünetet hirdettek, miközben az amerikaiak Bush abban az évben később esedékes újraválasztására vártak. Napokkal a választás után, az US hadsereg ostromolni kezdte a várost, háborús bűntetteket elkövetve, civilek ezreit lemészárolva.

Hat hónappal később, Jonathan Steele és jómagam társszerzői voltunk egy anyagnak a Guardian számára, amelyben Falludzsát az US birodalom “brutalitása monumentumának” neveztük. “Az 1930-as években Guernica spanyol város az embertelen gyilkolás és pusztítás jelképévé vált,” írtuk. “Az 1990-es években Groznyt kegyetlenül lerombolták az oroszok, még most is romokban hever. Ebben az évtizedben a brutalitás és a szükségtelen tömeggyilkolás felejthetetlen emlékműve Falludzsa, egy tankönyvi esete annak, hogyan nem szabad kezelni egy felkelést, és emlékeztető arra, hogy a népszerűtlen megszállások mindig elkeseredéssé és atrocitássá fajulnak.”

Amint Irak amerikai megszállása folytatódott, az országot pusztító US katonai és egyéb erőszak által legyilkolt civilek száma apokaliptikus méreteket öltött.

Egy “A halottak száma: Az áldozatok száma a Terror elleni Háború tíz éve után” című jelentés szerzői azt mondták a Truthout-nak, hogy a halottak száma Irakban és más országokban, amelyek ellen az USA háborút viselt a szept. 11.-i események óta, “népirtásos méreteket” ért el és “meghaladhatja a kétmilliót is, míg egy egymilliónál kisebb szám rendkívül valószínűtlen.”

Egyedül Afganisztánban, jóval több, mint 31 ezer civil halt erőszakos halált a háborútól, és számtalan szenvedett és szenved sebesülésektől és egészségi hatásoktól és nem jut kezeléshez vagy segítséghez.

Afganisztánban, egy már háború sújtotta országban, az US megszállás még nehezebbé tette az életet, amit az USA ismét fokozott még közel négyezer katona küldésével. Az olyan gondok, mint a higiénia hiánya, a rendkívüli nyomor, az alapvető egészséggondozás hiánya, a szennyezés és a gyenge táplálkozás, mind romlottak, nem javultak az amerikai jelenléttel ott.

Az USA-ban a hat évvel ezelőtti becslések az ún. terror elleni háború költségeit, a közvetlen és a közvetett költségeket számítva 3-4,4 billió USD-ra teszik, és ez a szám naponta tovább nő. Egy 2016-os tanulmány az összeget közel ötbillió USD-ra növelte.

Nem számszerűsíthető értékek

Míg az akkor elnök Bush elfogadottsága ideiglenesen nőtt az USA külföldi háborúkba indításával, gyorsan lezuhant és jórészt csekély maradt a kormányzása végéig.

Míg Obama elnök meglovagolta a Bush és az US birodalom elleni érzelmek e hullámát, “reményt” és “változást” ígérve került hivatalba, nem vetett véget e háborúk egyikének sem.

Obama egyszerűen követte a Bush-kormány politikáját, lassan kivonulva Irakból, fenntartva ott az amerikai jelenlétet “tanácsadók”, megfigyelés, légi csapások, tüzérség, drónok, majd később csapatok formájában. Mindez folytatódik a Trump-kormány alatt, de több szárazföldi csapattal.

Az US megszállás hatalmas szerepet játszott az iraki ifjúság radikalizálásában és sok fiatalt hajtott a (Daesh néven is ismert) ISIS-be, amely továbbra is gyötri a háború szaggatta Irak részeit.

Az amerikai megszállás és az iraki állam elpusztítása Szíria destabilizálásában is kulcsszerepet játszott, amely most még egy csődöt mondott állam, halottak százezreivel és menekültek millióival, sokszorozódva, amint a vérfürdő folytatódik.

Mindvégig, a teljes kivonulást Afganisztánból sosem tárgyalták komolyan.

Irak megtámadása és megszállása, legalább részben, az ország olaja feletti ellenőrzés megszerzéséért történt, de az US megszállás ezen a fronton is kudarcot vallott. Míg az ExxonMobil Irak legnagyobb olajmezői egyikének a tulajdonosa volt a megszállás után, Kína, akár egyetlen katona bevetése vagy egyetlen lövés nélkül, lassan, de módszeresen hatolt a keverékbe, és az Irak olaja feletti nagyobb ellenőrzésért dolgozva a legnagyobb olajfogyasztója is lett.

Denise Natali, a National Defense University (Washington, DC) egyik középkeleti szakértője, mondta a New York Times-nak 2013-ban: “Ennek a Szaddam utáni olajbúmnak Irakban a kínaiak a legnagyobb élvezői.”

Már 9/11 előtt is, a Bush-kormányt világszerte súlyosan bírálták az USA kormányának álláspontja miatt hazai és nemzetközi kérdésekben. Az USA politikája elősegítette a nyomort, az egyenlőtlenséget, a geopolitikai konfliktusokat, a környezetromlást és a globalizációt. Ezek mind “forró gombos” témák voltak, amelyeket kiélezett az USA reakciója 9/11-re.

Az USA-ban, az Amnesty International érvelése szerint, az ún. terror elleni háború “távol lévén attól, hogy a világot biztonságosabbá tegye, veszélyesebbé tette az emberi jogok nyirkálásával, a nemzetközi jog érvényesítésének aláásásával és a kormányok megvédésével az ellenőrzéstől. Ez mélyítette a megosztottságot a különböző hitű és eredetű emberek között, további konfliktusok magvait hintve. Mindennek a túlnyomó hatása az igazi félelem, mind a gazdagok, mind a szegények között.”

A Human Rights Watch egy 2004.évi, “A törvény felett: Végrehajtó hatalom szept. 11. után az Egyesült Államokban” című jelentésben ezt állította: “A Bush-kormány antiterrorista gyakorlata elsöprő támadás az igazságszolgáltatás, a kormány elszámoltathatósága és a bíróságok szerepe alapelvei ellen.”

Mindvégig, az amerikai hadsereg durván 300 ezer főnyi aktív katonai személyzetet tart több mint 150 országban és közel 800 támaszponton világszerte.

Az ún. terror elleni háború így sikeres volt?

Még ha komolyan vesszük is a kritériumokat, amelyekkel propagandisztikusan “eladták” az amerikai közönségnek, valamint a világ többi részének, a válasz visszhangzó “nem”. A globális terrorizmusindex azt tárta fel, hogy 2014-re a globális terrorizmus halálos következményei az ötszörösére nőttek 9/11 óta.

Ennek a poszt-9/11 politikának egy másik eredménye az US hatalom hanyatlása. Az US hatalom a világban és napjai egyetlen szuperhatalomként már 9/11 történtekor is hanyatlásban voltak. Ma, különösen Donald J. Trump elnök kormányzásával, ami maradványa még van az US birodalmi projektnek, egészében kiégőben van.

Világos, hogy nem őrizhető meg az US birodalom. A nyitott fő kérdés az, hogy még hány ember fog meghalni, míg ez a birodalom a vesztes csatáját vívja az uralma fenntartásáért.

(Ford. Szende Gy.)

Add comment


Security code
Refresh