Megjelent az Antiimperialistische Koordination (AIK) független, nemzetközi szervezet Antiimperlistisches Lager internetes kiadványának 2017. augusztus 4-i számában

Miért támogatjuk Maduro kormányát ebben a történelmi pillanatban - és miért csupán kevés reménnyel - a jobboldali ellenzékkel szemben?

  1. Valamennyi nemzetközileg elismert szabály szerint a venezuelai választók több mint 40 %-a új alkotmányozó nemzetgyűlést választott, ami a választást megfigyelő nemzetközi bizottság szerint is megerősítést nyert. Ennek a nemzetgyűlésnek az elkövetkező hetekben kell összeülnie, hogy az alkotmány reformját megvitassa és elfogadja. A nemzetközi sajtó legtöbb magyarázatával szemben ez a nemzetgyűlés nem helyettesítheti a parlamentet.

    A főáramú sajtó jelentéseivel szemben a választás nem a diktatúra felé tett lépés, ahogyan azt az ellenzék hangoztatja. A sajtó ismételten minden erővel a Maduro kormány ellen lép fel. Még a baloldali liberális sajtóban sincsen egyetlen cikk sem, ami nem Maduro vagy a szocialista párt totális hatalomátvételétől óvna. Nincs olyan nemzetközi média, ami nem az antikommunista oldalról, vagy ne annak szellemében tudósítana a történésekről. Fő céljuk, hogy a kormányt támadják.

  2. Ezt a választást a Maduro kormány kezdeményezte, hogy az ellenzékkel szembeni harcában egy kis lélegzetvételhez jusson. Még, ha Venezuela átalakításának bolíviai folyamata iránti egykori 60 %-os támogatottság le is csökkent most mintegy 40 %-ra, az ellenség bojkottja melletti szavazási részvételi arány azt mutatja, hogy az alsóbb osztályok nem fordultak a reakciós ellenzék felé.

  3. Ez az Amerika-barát és ízig-vérig neoliberális ellenzék soha nem tudott megbékélni a chavizmussal. Még a Hugo Chavez Frias vezetésével 1999-ben bevezetett új alkotmány után 18 évvel is az ellenzék ennek szétzúzásán, valamint Venezuelának az amerikai rendszerbe történő teljes visszatagolásán és főleg az olajbevételeknek a felső réteghez juttatásán munkálkodik. A régi oligarchia hatalomátvétele nem csupán a chavizmus felszámolását jelentené, hanem egyben a teljes társadalmi és politikai mozgalom eltűnését is. Az USA-n és a nyugati imperialista államokon kívül senki nem akarhatja, hogy ez megtörténjen. A radikális jobboldal erőszakos támadásai világosan megmutatják, hogy ezzel az ellenzékkel nem lehet megosztottság nélküli államot kialakítani.

  4. Eltérően az olyan konfliktusoktól, mint pl. Szíria, a Maduro-kormány azért van az USA és az EU figyelmének középpontjában, mert ha eléggé csekély formában is, de megakadályozza a venezuelai oligarchiának, és a nagyhatalmaknak, hogy hozzájussanak a venezuelai olaj-profitokhoz, ugyanakkor a latin-amerikai kül- és társadalompolitikájában változatlanul tüske az USA hátsó udvarában. A kormány osztálypolitikája a chavizmus folyamatosságát képviseli.

  5. A bolíviai folyamatot kezdettől fogva támogattuk, s ugyanakkor bíráltuk is.1 1999 óta minden lépésük arra irányult, hogy a venezuelai tömegeknek minél több befolyást adjanak mind politikai, mind társadalmi értelemben. A társadalmi és politikai folyamat célja az volt, hogy az oligarchiát megfosszák hatalmától és az államot demokratizálják. Ez azonban csak bizonyos kereteken belül sikerült, és a régi neoliberális polgári rendszer betegségei az új rendszerbe is belenőttek. A korrupció, a fekete kereskedelem és az "új" állam bénasága a bürokratizmussal és a kliens-rendszerrel együtt a chavizmus soraiban is megjelent.

  6. Az eredetileg még Hugo Chavez által megfogalmazott célkitűzések, mint a venezuelai gazdaság diverzifikálása vagy az ország ellátási szuverénitásának helyreállítása, s ezzel az olajexporttól függetlenné tétele, soha nem valósultak meg. Ez az olajár elmúlt években tapasztalt csökkenésével párosulva az országban pénzügyi válságot eredményezett. Ezen kívül a Maduro-kormánynak nem sikerült az elszabadult inflációt megfognia. Egy, az új rendszerből profitáló és azt védelmező, ugyanakkor az igazságos elosztást és termelést megakadályozó új burzsoázia, az ún. "bolíviai típusú burzsoázia" léte már régóta közszájra került. És ennek az bürokratákból és korrupt hivatalnokokból álló rétegnek sikerült a folyamatot megállítani, és minden új kezdeményezést megakadályozni. Ez vezetett ahhoz, hogy a 2015-ös parlamenti választások során az ellenzék győzhetett. Ettől az időponttól fogva a parlament és a kormány teljes blokád alá került, amit az ellenzék arra használ, hogy az országban kialakult helyzetet a külföld segítségével tovább eszkalálja.

  7. A folyamat megújulása vagy életre keltése a következő hónapok konfliktusaiban alakulhat ki. Ez vagy a chavizmusban még mindig meglévő és a pártapparátusban megfelelő szövetségesekkel bíró bázisorientált erőkből születik meg, vagy a folyamat megújítása szükségessé teszi a független, külső chaviszta erők bekapcsolódását. Mindkét esethez azonban szükséges megszabadulni azoktól a koloncoktól, amik a jelenlegi válságban fő felelősséget viselnek, ha komoly chaviszta alternatívát tudnak az ellenzékkel szemben felmutatni és hatalomra juttatni. De semmi nem biztos, azonban mindez szükséges!

 

Fordította: Kleinheincz Ferenc

Add comment


Security code
Refresh