kprf.ru, 2017. 07. 31.

Az USA Kongresszusa az Orosz Föderáció elleni szankciók új csomagjára szavazott. Ezúttal ez az orosz gazdaság számára legérzékenyebb energetikai és pénzügyi területeket érinti. Ürügyként újra a Krím Oroszországba való visszatérése, Novorosszija támogatása szolgált, valamint országunk képzelt beavatkozása az elnökválasztásokba az USA-ban, a múlt év novemberében.

Valójában az amerikai imperializmusnak semmilyen indokra sem volt szüksége az Oroszország elleni barátságtalan lépésekhez. Az USA egész történelme a 19. század végén és az egész 20. században tele van a legvadabb és -hazugabb vádak alapján végrehajtott intervenciók durva tényeivel.

Emlékeztetünk arra, hogy Szovjet Oroszország is az USA katonai beavatkozásának a tárgya volt 1918-1920-ban. A 20. század második felében pedig, különösen a SZU szétrombolása, 1991 után, a fegyveres betörések, valamint a gazdasági szankciók, mint egyik-másik kormány „vértelen” megdöntésének a módja, futószalagra kerültek.

Eközben, Oroszország kormányzó csoportosulása remélte, hogy a kacérkodása a Nyugattal, készsége az egyoldalú engedményekre, védő okiratként fognak szolgálni a számára a SZU volt köztársaságait, most pedig a Független Államok Közösségét érintő ügyekben.

Azonban, Oroszország érdekei védelme szándékának már a legelső jelei is Novorosszijában, majd Szíriában, azonnal megmutatták azt, amit a Nyugat gondosan titkolt: a nyugatbarát erők hatalomra jutásával Oroszországban az országunkhoz való viszony semmit sem változott. Az USA és szövetségesei, mint korábban is, sok évszázadon keresztül, Oroszországot történelmi ellenségnek, a totális világuralomhoz vezető úton a fő akadálynak tekintik.

Az USA elitjének őszinte ellenségessége Oroszországgal szemben az orosz külpolitika Amerika-központúságának végleges csődjét jelenti. Az új amerikai szankciók véglegesen szétoszlatták azok reményeit Oroszország felső köreiben, akik a világoligarchiába való beépülésről álmodoztak, legalább a fiatalabb partner jogán.

A KPRF többször is figyelmeztetett arra, hogy a Nyugat képzelt barátsága csak a stratégiai maszkírozás eleme. Oroszországra eleve a szegény, kolduló rokon szerepét osztották. Országunkra neokoloniális gazdasági modellt kényszerítettek. Olcsó természeti tartalékok forrásaként kell szolgálnia a Nyugat gazdaságát.

Az USA mostani cselekményei éppen Oroszország ilyen megalázó állapotának a fenntartására irányulnak. Trump elnök és az USA kongresszusa között nincsenek éles nézeteltérések. A különbség csak abban van, hogyan lehet a leghatékonyabban érvényesíteni Amerikának mint a világ uralkodó hatalmának az érdekeit.

A KPRF elítéli az amerikai szankciókat mint durva beavatkozást országunk belső ügyeibe, mint Oroszország érdekei teljes semmibe vételének és a történelmi ellenfél megfojtása szándékának a megjelenését.

Ezzel együtt, meggyőződésünk, hogy az USA ellenséges cselekményeinek kijózanító hideg zuhanyként kell hatnia azokra, akik még mindig hiábavaló reményt táplálnak az amerikai kapcsolatok soron következő „reset”-jét illetően.

A stratégiai irányvonal cseréjéről van szó. A mostani – abszolút zsákutca. Ennek a folytatása, tekintve a Nyugat teljesen kifejezett szándékait Oroszország végleges szétzúzására, nemzeti katasztrófához vezet. Elegendő társadalmi és gazdasági tényező tanúskodik arról, hogy gyorsan közeledünk ehhez a katasztrófához. Egészen aktuálissá válnak Sztálin I. V. nevezetes szavai: „50-100 évvel maradtunk le az élenjáró országoktól. Ezt a távolságot tíz év alatt kell befutnunk. Vagy megtesszük ezt, vagy eltaposnak minket”1.

Oroszország túlélésének új iparosítás, az orosz tudomány és oktatás újjászületése a módja. Elkerülhetetlen a társadalmi-gazdasági politika teljes revíziója. Véget kell vetni a kormány gazdasági tömbje neoliberalizmusának, amely a komprádor burzsoáziát szolgálja. Meredeken növelni kell az állam szerepét a társadalmi-gazdasági folyamatok irányításában.

Az ország fejlődésének vektorát azonnal a nép felé kell irányítani, nem az oligarchák csoportocskája felé. A hatalom köteles mindent megtenni a termelő reálszektor felemeléséért. Meg kell szüntetni Oroszország jólétének a szégyenletes függőségét az energiahordozók exportjától, ami azt a külföldi nyomás által különösen sebezhetővé teszi.

Erre vonatkozó konkrét javaslatok komplexuma található a KPRF programdokumentumaiban. E kritikus időkben a hatalom tartozik hallgatni a népi-hazafias ellenzék véleményére.

A megalázó próbálkozásoknak elnyerni Samu bácsi jóindulatát – a jelcini idők OF külpolitikája e csökevényének – végleg a múltba kell távozniuk. Ezen a világon csak az erőt, a tudást és az akaratot tisztelik. Csak az erős gazdaság, amelynek nem a természeti tartalékok kivitele az alapja, hanem a hightech iparágak, valamint a korszerű gépiparra támaszkodó, hatalmas fegyveres erők képesek biztosítani a valódi függetlenséget a külföldi zsarolással és diktátummal szemben.

A KPRF-nek meggyőződése, hogy Oroszország népe képes leküzdeni a kívülről jövő fenyegetéseket, és becsülettel kiszabadulni a válságból, amelybe Oroszországot a mi nyugati „esküdt barátaink” és a helyi vazallusaik juttatták. Ez már nem egyszer volt így a sok évszázados történelmünkben. Így lesz most is!

(Ford. Szende Gy.)

1 Fordító: Sztálin 1931. febr. 4.-i beszédéből

Add comment


Security code
Refresh