Monthly Review, 2017. március (68. kötet, 10. szám) Szerkesztőségi cikk

A Monthly Review az 1970-es évek óta figyelmeztet a hatalmas veszélyekre, amelyek az USA kapitalista világrendszeren belüli hegemóniája lassú hanyatlásának megfordítására tervezett imperialista stratégiákkal járnak. Az USA gazdasági, katonai és pénzügyi uralma évtizedek óta hanyatlik, az Egyesült Államokat egészében egy sebesült masztodon helyzetében hagyva a világban, fenyegetésként mindenkire körülötte. Washington ismételten, nagyon korlátozott sikerrel próbálta megfordítani a hegemón szerepének ezt a csúszását geopolitikai expanzióval, amely „stratégiai eszközeinek” a növelésére irányul világszerte. Az eredmény: a globális konfliktus terének állandó bővülése.

Kevéssel több, mint egy évtized alatt, a szovjet tömb bukásától és a SZU világszínről való eltűnésétől kezdve 1989-91-ben, az Egyesült Államok egyik háborúból a másikba lépett, amelyek „rezsimváltásra” és az US hatalom újbóli megerősítésére irányultak, köztük a háborúval a Perzsa Öbölben, Koszovóban (Jugoszláviában), Afganisztánban és Irakban. A 9/11 terrorista támadásokat követően, George W. Bush kormánya egy (később Obama által is támogatott) állandó háború állapotát deklarálta a terrorista ellenségek ellen világszerte, imperialista beavatkozások igazolásául használva ezt egyik ország után a másikban. Az Obama-kormány alatt – Hillary Clinton szolgálatával Obama első külügyminisztereként – ugyanez a dinamika vezetett Líbia megtámadásához és egy pusztító proxy háború elszabadulásához Szíria ellen.

Az USA egész geopolitikai stratégiájára nézve Obama alatt döntő volt Oroszországnak, most Szaúdi Arábia után a világ második legnagyobb olajtermelőjének és visszatérő szuperhatalomnak a bekerítése. A NATO az USA vezetése alatt ultra-jobboldali puccsot támogatott Ukrajnában, 2014 februárjában, amely eltávolította a választott kormányt. Amikor Moszkva népszavazás után a Krím annektálásával és Ukrajnában a határ menti orosz nemzetségiek ellenállásának támogatásával válaszolt, a nyugati hatalmak az ország „megtámadásával” vádolták. A feszültségeket Washington és Moszkva között tovább növelte Washington és Rijad a szélsőséges pro-szalafita erők (köztük az iraki al Qaeda) soraikba állításával, az Asszad-rezsim megbuktatásának céljából Szíriában.

Ez utat nyitott (mint Michael Flynn tábornok, a Védelmi Hírszerző Ügynökség – Defense Intelligence Agency korábbi vezetője, később Trump nemzetbiztonsági tanácsadója jelezte) az Iszlám Állam (mint ISIS vagy Daesh is ismert) keletkezésének, amelyet kezdetben Washington eszköznek tekintett a szíriai állam megdöntéséhez. Az Iszlám Állam növekedése közvetlenül vezetett az orosz katonai beavatkozáshoz Szíriában, 2015-ben, hogy meggátolják az ISIS menetelését Damaszkuszba, képessé téve Oroszországot az Asszad-rezsim megerősítésére és az USA ambíciók leküzdésére. Hillary Clinton az elnöki kampányában a szíriai fölény visszaszerzését ígérte repüléstilalmi zónák létesítésével ott, ami orosz és szíriai repülők lelövését jelentette volna, globális, termonukleáris háború fenyegetésével.

A Trump-kormány keletkezése felfüggesztette az új hidegháborút Moszkvával. Trump újbóli közeledése Putyinhoz, egy időben az amerikai választásokba való orosz beavatkozásra vonatkozó széleskörű vádakkal, anti-Putyin hisztériát keltett sok demokrata között, akik Moszkvát hibáztatják Trump váratlan győzelméért. (Clinton vereségének a valódi okai: a neoliberalizmus határozott elutasítása sok fehér munkás részéről a „Rozsdaövezetben”, együtt a nem-fehér szavazókat célzó széleskörű szavazási akadályozással az ingatag államokban, jórészt az Országos Demokrata Bizottság – Democratic National Committee ellenvetése nélkül, amely a jelölések során már maga is mindent megtett, amit tudott, hogy elnyomja a Sanderst támogatók szavazatait.) Geopolitikai szempontból világos, hogy Trump békítő nyitányai Oroszország felé nem egy irracionális szeszély termékei, vagy egyszerűen Putyinnak való megadás eredményei, hanem nagy eltolódást képviselnek az USA nagy stratégiájában, amelyben az Államok fő hivatalos ellenségeként Kínának kell felváltania Oroszországot.

Az új kormány jelezte, hogy a fő geopolitikai céljai között vannak a következők: (1) fokozott háború az ISIS ellen US szárazföldi csapatok bevetésével (tüzérségi erőkkel kezdve), (2) az Iránnal kötött nukleáris megállapodás visszavonása, és (3) Kína célba vétele az USA fő „ellenségeként” (“Donald Trump’s Plan for China Relations Is to Be Unpredictable, Adviser Says,”Guardian, January 27, 2017). Az USA új külügyminisztere, Rex Tillerson (az ExxonMobil korábbi vezérigazgatója) a jóváhagyási meghallgatása során már lebegtette Kína Dél-Kínai Tenger-i mesterséges szigetei tengeri és légi blokádjának a gondolatát, amit Kína valószínűleg háború aktusaként fogadna. Trump Taiwanhoz is közeledett és kérdésessé tette az „egy Kína politikát”. Trump és új védelmi minisztere, a „Veszett Kutya” (Mad Dog) James Mattis (a korábbi US főparancsnok a Közép Keleten, aki most, ironikusan, a személyes vonzódása ellenére Trumpot visszatartó erőnek látszik) között az egyetértés fő területének az tűnik, hogy az USA-nak fel kell készülnie a háborúra Kínával. Mint Mattis több mint egy évtizede deklarálta, a Pentagon nézete szerint Kína az USA új „egyenrangú versenytársa”. A Kína elleni háborúra való felkészülésnek azonban a legjobb módja nem egyszerűen a „jelentől húsz évvel későbbi Kínára tervezni [absztrakt módon]”, hanem inkább levonni a szükséges tanulságokat arról, hogyan kell megvívni egy ilyen háborút a Közép Kelet-i konfliktusban ma: Irak „a világon a legnagyobb gyakorló terep. A német [náci] csapatoké” – tette hozzá – “Spanyolország volt”. (“The Monks of War,”Esquire, 2006. március).

Az élesített elsütő billentyű mindebben Trump hanyag beszéde a nukleáris fegyverekről, jelezve, hogy azok akárhány állami és nem-állami cél ellen használhatók, ide értve az ISIS-t is (“Donald Trump’s Very Confusing Thoughts on Nuclear Weapons, Explained,” Vox, 2017. jan. 18.). Eközben, Trump az USA katonai kiadásainak nagy növelését javasolja.

A fentiek mutatják, hogy az USA uralkodó osztályának különböző részeit növekvő pánikkal tölti el az USA hatalmának hanyatlása a világban és annak jövendő hatása pozícióikra a globális hierarchiában. Önbizalmukat veszítve, növekvő mértékben támogatják erőszakos katonai eszközök használatát az USA uralta globális rend fenntartására, felsorakoztatva a lakosság egészét a növelt geopolitikai uralom hazafias követelésére. Bármelyik párt is foglalja el a Fehér Házat a választások után, minden jel arra mutatott, hogy a lapjárás az USA még agresszívebb külföldi katonai magatartását hozza. E vonatkozásban a csúcsokon a fő vita az volt, hogy elsősorban Oroszországot vagy Kínát kell-e célba venni. E tekintetben, a Trump-kormány fő birodalmi stratégiája, a Kínával, a világ leggyorsabban növekedő gazdasági erőművével való közvetlen konfrontálódás, mielőtt túl késő lenne az USA világhegemóniája szempontjából, inkább a hangsúly, mint a széles célok változtatása. Ez még agresszívebb, nacionalista-imperialista magatartást ígér, olyant, amilyen megfelel a Trump-kormány általános „Amerika az első” pozíciójának; a fal építésének az USA és Mexikó között; a bevándorlást korlátozó és a dokumentumok nélküli dolgozókat bebörtönző és deportáló politikájának; az USA és a világ neofasiszta szemléletének. Az új Fehér Házban most üdvözlik a fehér fensőbbség olyan híveinek az érkezését, amilyen Steve Bannon a Breitbart-tól, Trump fő stratégája és tanácsadója, most a Nemzetbiztonsági Tanács – National Security Council kinevezett tagja.

Ezek a fejlemények egészükben csak növekvően vészjóslónak tűnhetnek azok számára, akik emlékeznek az 1930-as és ’40-es évekre. Ezt felismerve, 2017 januárjában a tiszteletreméltó Bulletin of Atomic Scientists tudósai átállították a most hetvenéves ítéletnapi órát 30 másodperccel közelebb az éjfélhez. Ez most két és fél perccel éjfél előtt áll, jelképezve azt, hogy a világ közelebb van az Armageddonhoz, mint bármikor a hidrogénbomba bevezetése óta 1953-ban (Kennette Benedict, “Doomsday Clockwork,” Bulletin of Atomic Scientists, 2017. jan. 11., http://thebulletin.org/doomsday-clockwork8052).

Ez okok miatt, az USA békemozgalom újjáépítése tömegalapon, és integrálása a klímamozgalommal és a társadalmi igazságért világszerte vívott harccal, az USA radikálisainak elődleges célja kell, hogy legyen a következő hetekben, hónapokban és években.

(Ford. Szende Gy.)

Add comment


Security code
Refresh