truthout.org, 2017. 10. 08.

2017 1008taxes
Fotó: Chip Somodevilla / Getty Images

Amint Donald Trump és a republikánusok az adóreformtervükre fordítják az ország figyelmét, ismerős kérdések által meghatározott vita alakul ki. Ösztönözni fogják-e az adók javasolt változásai a növekedést és a munkahelyek szaporodását? Hogyan fognak hatni a deficitre? Kinek fognak kedvezni? Egy kevésbé ismert kérdés: Mennyit fog megtakarítani a Trump-család?

A Republikánus Párt fiskális politikáját régóta az az előfeltételezés mozgatja, hogy a gazdagok a társadalom jólétének a teremtői. Ők a fogyasztói az olyan drága termékeknek, mint a drága házak, kocsik, hajók és magán-repülőgépek, ösztönözve ezzel a növekedést. Ez nekik előnyös, és mindannyiunknak az. Vagy így szól az ismert szöveg.

A jelenlegi Trump/republikánus adócsökkentési javaslat jókor látszik országos vitára bocsájtani a terv valódi lényegét:

  • Előmozdítja a vagyon koncentrációját és ezzel a fogyasztás pazarló és nem lényeges formáit egy környezetileg túlfeszített világban, amely az emberek milliárdjait taszítja egyre kétségbe ejtőbb helyzetbe.

  • A gazdasági ragadozókat jutalmazza, azok rovására, akiknek a termelő munkája hozza létre a valódi értéket.

Biztosan tudjuk, hogyan érthető félre. A helyes megértéshez fel kell ismernünk az USA gazdaságának – amely az utóbbi négy évtizedben a kétszeresére nőtt – két meghatározó realitását:

A vagyon koncentrációja: A gazdaság egészének lenyűgöző növekedése ellenére, az amerikai háztartások alsó felének a jövedelme gyakorlatilag nem nőtt. 1970-ben, az USA-ban a bérből élők alsó 50 százaléka átlag évi 16 ezer USD-t keresett jelenlegi dollárban, 2014-re a keresetük csak 16,2 ezer USD-ra nőtt. Ugyanezen időszak alatt a felső egy százalék bevétele az átlagos 400 ezer USD-ról 1,3 millió USD-ra nőtt. Az US dolgozók egyharmada óránként kevesebb mint 12 USD-t keres. Minden hét amerikai közül egy a nyomorszint alatt él. A javasolt adócsökkentések tovább fogják növelni a már így is szemérmetlen különbséget.

Túlfogyasztás: Míg növekvő számú amerikai él növekvő fizikai és pszichológiai stressz alatt, az USA anyagi fogyasztása annyira megnőtt, hogy 127 százalékkal meghaladja azt az értéket, amelyet az országos földtömegünk természeti rendszerei fenn tudnak tartani. A földjeink, erdeink és halászterületeink regenerációs képessége feletti fogyasztás e kapacitás kimerítésének és más országok generáló képességének az élelmiszerük, vizük és fűrészárujuk importja révén való kisajátításának a kombinációjától függ. A karbon-kibocsájtásunk gyorsabb, mint a természeti rendszereink visszaállító képessége. Ez a mi hozzájárulásunk a globális atmoszféra szennyezéséhez, amely destabilizálja a Föld klímáját. A természet elleni ilyen nemzeti támadásból származó haszon zöme a már amúgy is leggazdagabb egy százalékhoz áramlik.

Teljesen a fordítottjaként annak, amit a Trump/republikánus adócsökkentések fognak eredményezni, csökkentenünk szükséges a teljes fogyasztást, radikálisan kiegyenlítve a világ természeti vagyonából való nemzeti részesedésünk megoszlását.

Nos, mi a helyzet azzal az állítással, hogy az egy százalék a nemzeti vagyonunk létrehozója? Itt a csapda. A pénz nem a vagyon. A pénz igény, jogcím a vagyonra.

Az egy százalékból néhányan olyan módon keresik a pénzüket, amely valós vagyont hoz létre. Ők rászolgálnak a személyes szükségleteiknek és hozzájárulásuknak megfelelő, igazságos jövedelemre. A legtöbben azonban egyszerűen pénzt keresnek, olyan módon, amely semmilyen kapcsolatban sincs bármilyen valós érték létrehozásával. Ez gyakran pénzügyi csalással, manipulációval, spekulációval, becsapással, monopol hatalommal való visszaéléssel, a természet és a munkaerő kizsákmányolásával, és növekvő hiány mellett vagyonértékek inflálásával megy végbe. Mindez eltulajdonítási formákat képvisel, amelyek a többiek tényleges jólétét csökkentik. Ők olyan gazdagságra tartanak igényt, amelynek a megteremtéséhez semmivel sem járultak hozzá.

Kik a gazdagság valódi megteremtői? Azok az emberek, akiknek a mentális és fizikai munkája valódi szükségletekkel találkozik, és valódi értéket teremt. Ők nehéz munkát végeznek a mezőkön, megtermelve az élelmiszereinket. Tanítják és gondozzák a gyermekeinket. Takarítják a házainkat, utcáinkat, közlétesítményeinket. Gondoskodnak a rokkantakról. Fenntartják az infrastruktúrát, amelytől olyan lényeges szolgáltatások függenek, mint a víz, a villamosság és a hulladékok eltávolítása. Gondozzák az erdeinket és a halászterületeinket. Építik a házainkat. Olyan valódi és lényeges javakat termelnek, mint a ruházat, a háztartási bútorzat. Működtetik a kisvállalatokat, amelyek munkahelyeket és valós közösségi vagyont létesítenek. Dolgoznak a közügynökségeinkben, a nonprofit szektorban és a közérdekű médiában.

A korrupt rendszert törvényesítő tanok hatása alatt, sokan azok közül, akik túlméretezett jövedelmeket élveznek a rendszer kiszolgálásáért, nem tudják, mit tesznek. Még ha így van is, a hatalom súlyos kiegyensúlyozatlansága érdemtelen és igazságtalan és ki kell egyensúlyozni ahhoz, hogy megvalósulhasson egy emberi jövő.

A helyzetünk valóságát felismerőknek fel kell használniuk a Trump/republikánus adócsökkentési javaslat alkalmát egy törvényhozási terv – benne a nagyon szükséges adóreform – lényegre törő és régóta esedékes országos vitájára, amely elősegítheti a hatalom és a vagyon lényeges újrafelosztását és közelebb vihet az anyagi ellátottságnak, spirituális jólétnek és mindenki demokráciájának a jövője felé.

(Ford. Szende Gy.)

Add comment


Security code
Refresh