Forum msk, 2017. szept. 20.

haboruMegelőzve Dalia Grybauskaitė litván elnöknek a megjelenését a szószéken, az orosz delegáció kivonult az ENSZ közgyűlés terméből. Grybauskaitė a Nyugat elleni támadás előkészítésével vádolta meg Oroszországot a közgyűlés szószékéről.

„A Baltikum és Lengyelország határán mintegy 100 ezer orosz katona vesz részt a „Zapad-2017” támadó hadgyakorlaton. A Kreml a szomszédjaira, a Nyugatra támadás forgatókönyveit tökéletesíti” – idézi a felszólalását a TASSZ.

Az Orosz Federáció (OF) Védelmi Minisztériumának a közlése szerint a hadgyakorlatban 12,5 ezer katona vesz részt, háborús lépték szerint két hadosztály. A hadgyakorlatot mintegy 50 ország képviselői figyelik meg.

Egészében, miért a hisztéria a hadgyakorlat körül? Oroszországnak joga van a saját területén bármilyen hadgyakorlatra, azoknak a fenyegetéseknek megfelelően, amelyeket lát. A NATO kiegészítő csapatkontingenseinek a telepítése az OF határai mentén nem stratégiai fenyegetés?

Az orosz hadsereg állapota ma nem olyan, hogy megengedhetné magának akár hipotetikusan a NATO megtámadását. Ez nyilvánvaló dolog, értelmetlen vitatni. Miért hisztériáznak hát európai országok az „orosz katonai fenyegetés” kapcsán?

A Szovjetuniónak mérhetetlenül nagyobb katonai ereje volt, mint a putyini OF-nak, mégsem próbált katonailag hódítani Európában, hanem szentül betartotta a „jaltai béke” konfigurációját. Nem korrektek a Csehszlovákiába vagy Magyarországba való „betörésre” vonatkozó beszédek, mivel a SZU szigorúan a saját, Jaltában meghatározott felelősségi zónáján belül cselekedett. A Varsói Szerződés országainak a szuverenitását korlátozta ez a szerződés, pontosan ugyanúgy, amint a NATO-ba vagy az EU-ba belépő országok feláldozzák a szuverenitásuk egy részét. Senki sem beszél amerikai csapatok betöréséről a Baltikumba azon az alapon, hogy amerikai tengerészgyalogosok fényképezkednek az Ivángorod-i erőddel a háttérben.

Európában a jaltai konfigurációt Németország ún. „újraegyesítése” során sértették meg, ami lényegében az ENSZ-tag NDK törvénytelen megsemmisítése, államiságának teljes likvidációja volt.

Érdekes, hogy mit szólnának a NATO-ban Ukrajnának Oroszországgal való újraegyesüléséhez. Hiszen a szászországi németek nyelvileg és kulturálisan jóval messzebb vannak a bajorországiaktól, mint a kharkovi oroszok a belgorodiaktól. És a mai Ukrajna mesterséges elválasztása a mai OF-tól időben sokkal közelebb van, mint Németország felosztása 1945 után. És az oroszok helyzete a Baltikumban sokkal rosszabb, mint a németeké volt a Szudétákon a német és a lengyel csapatok behatolása előtt. Nem ez Grybauskaitė úrnő nyugtalanságának az oka? Oroszországnak van oka nyugtalankodni az oroszok sorsa miatt az EU-tag, szabad és demokratikus Litvániában.

Ah, persze létezik Ukrajna precedense, amely államcsínye után vesztette el területe egy részét.

De hiszen létezik Jugoszlávia precedense is, amely – miután NATO-országok avatkoztak a sorsába – teljesen eltűnt a világ térképéről, olyan országokra esvén szét, amelyek korábban nem is gondoltak önállóságra. És most – milyen meglepő!? – ezek valamiért a NATO-ban és az EU-ban találhatók. Általában, az egész Varsói Szerződés a NATO-ba került. Nos, az OF fenyegeti Csehországot vagy Szlovéniát? Ki fenyegeti Romániát, amely nem is leplezi a szándékát a volt SZU-tag Moldávia lenyelésére és Bukovina ukrán részének a visszaszerzésére?

Szigorúan szólván, a többé nem szocialista Oroszország ugyanolyan imperialista politikát folytat, mint a Nyugat imperialista országai. Próbálja legalább részben visszaszerezni azt a befolyási zónát, amelyet az előző évtizedekben elszakítottak tőle. Németország visszaszerezte a keletnémeteket – a megkérdezésük nélkül, minden népszavazás nélkül, egyszerűen felszámolva az állami irányítás összes szerveit a volt NDK-ban. Oroszország visszaszerezte a Krím félszigetet – népszavazás alapján, megtartva a Krími Köztársaság szuverenitását, sőt növelve azt: a köztársaság föderációs szubjektum jogra tett szert, míg Ukrajna unitárius állam; a köztársaság hivatalosan többnyelvű lett, a népeinek kulturális autonómiája van. Semmilyen erőszakos átkeresztelések nem mentek végbe, sem adminisztratív területi felosztások, mint a volt NDK-ban. Nem alkalmaztak politikai repressziókat, mint a volt NDK-ban a párt és az állambiztonság dolgozói ellen. Az NDK anschlussa után még Sigmund Jähn, az első és egyetlen német űrutazó is évekre munkanélküli lett…

Érdekes, és ha Litvánia egyesült volna Belorussziával, az ősi litván államiság helyreállítása keretében? Úgy értendő, hogy ha a NATO csapatai ehhez csatolnák Minszket, az újraegyesítés lenne, de ha a belorusz „udvarias emberek” mennének Vilniusba, az annexió lenne…

Most a donyecki és a luganszki népköztársaság kikiáltása – „orosz agresszió”, de a Legfelső Rada felhívásai csapatok küldésére Rosztovba és Voronyezsbe, sőt akár Moszkvába is – dicsőség és hősiesség.

Így van a Zapad-2017 hadgyakorlat is – melyik oldalról nézik…A volt szovjet Baltikum helyén önkényesen kikiáltott „balti országok” számára fenyegetés, Belorusszia számára védelmi akció, tekintettel a nyilvánvaló veszélyre a NATO oldaláról. Kiegészítő NATO-kontingensek a Baltikumban, nehézfegyverek és rakétavédelmi rendszer elemei – tény, és a határ túloldalán készülnek a NATO tömb új konfigurációjára.

Végül is, ha az amerikai megszálló csapatok nem mozdultak volna keletre az Odera-menti határoktól, úgy a hadgyakorlatok Belorussziában és a leningrádi körzetben a Varsói Szerződés mély hátországában, azaz a SZU tisztán belső területein folytak volna le. De most ezek a területek határmentiek, sőt tankveszélyes irányúak lettek. Kinek a vétke ez?

(Ford. Szende Gy.)

Add comment


Security code
Refresh