Truthout, 2017. jún. 22.

2017 0622noam
Noam Chomsky. (Fotó: Jeanbaptisteparis)

A globalizáció és a kapitalizmus különbözik egymástól?

Noam Chomsky: Ha “globalizáció” alatt nemzetközi integrációt értünk, az sokkal korábbi a kapitalizmusnál. A kereszténység előtti érára datálódó selyemutak a globalizáció egy extenzív formája voltak. Az ipari államkapitalizmus megjelenése megváltoztatta a globalizáció méretét és jellegét, és út közben további változások történtek, amint a világgazdaságot átformálták azok, akiket Adam Smith “az emberi faj urainak” (the masters of mankind) nevezett, követve a maguk “aljas maximáját”: “Mindent magunknak, semmit másoknak”.

Egészen lényeges változásokkal járt a korunkbeli neoliberális globalizáció időszaka, amelynek Reagan és Thatcher voltak az ikonalakjai, az 1970-es évek vége óta – bár a politika csak enyhén változott az adminisztrációk változásával. A hajtóerőt a transznacionális korporációk képezik, és főként az ő politikai hatalmuk alakítja az állami politikát a saját érdekeik szerint.

Ezekben az években, az általuk jórészt uralt államok politikája által támogatva, a transznacionális korporációk növekvő mértékben építettek globális értékláncokat (global value chains - GVC), amelyekben a “vezető cég” kihelyezi a termelést az általa létesített és ellenőrzött, bonyolult globális hálózatokon keresztül. Ennek egy szabványos illusztrációja az Apple, a világ legnagyobb társasága. Az iPhone-ját az USA-ban tervezték. Sok amerikai és keletázsiai cég szállítja az alkatrészeit, amelyeket nagyrészt Kínában szerelnek össze, a Foxconn hatalmas taiwani cég gyáraiban. Az Apple nyereségét a Foxconnénak a tízszeresére becsülik, míg a hozzáadott érték és a profit Kínában, ahol a munkások nyomorúságos körülmények között végzik a nehéz munkát, csekély. Az Apple aztán irodát létesít Írországban, hogy elkerülje az USA adóit – és nemrég 14 milliárd USD-ra büntette az EU az elmaradt adói miatt.

Áttekintve a “GVC világot” az International Affairs brit folyóiratban, Nicola Phillips azt írja, hogy az Apple részére olyan cégek és vállalkozások ezrei gyártanak, amelyeknek nincs formális kapcsolatuk az Apple-el, és az alsóbb rétegekben teljesen tájékozatlanok lehetnek az általuk gyártott termékek rendeltetéséről. Ez egy általánosuló helyzet.

Ennek az új globalizált rendszernek a hatalmas méreteit feltárja az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési bizottságának a világ 2013. évi befektetéseiről szóló jelentése. Ennek a becslése szerint a világkereskedelemnek mintegy 80 százaléka a létesített GVC-ken belüli, és olyan transznacionális korporációk teljesítik, amelyekhez világszerte a munkahelyeknek talán 20 százaléka tartozik.

A nemzeti vagyon hagyományos mércék szerint csökkent, de a globalizált gazdaság USA vállalati tulajdonlása ugrásszerűen bővült.

Sean Starrs politikai közgazdász tanulmányozta ennek a globalizált gazdaságnak a tulajdonlását. Kimutatja, hogy a neoliberális globalizáció korszakában a nemzeti vagyon GDP-ben kifejezett hagyományos becslései félrevezetőek. A komplex integrált szállítási láncok, alvállalkozások és hasonló más eszközök mellett, a világ vagyonának a vállalati tulajdona a globális erő realisztikusabb mércéjévé válik, mint a nemzeti vagyon, mivel a világ a korábbinál inkább eltávolodik a nemzetileg diszkrét politikai gazdaságok modelljétől. A vállalati tulajdont vizsgálva, Starrs úgy találja, hogy gyakorlatilag minden gazdasági szektorban – a gyártásban, a pénzügyben, a szolgáltatásokban, a kiskereskedelemben és másokban – az USA vállalatok jócskán vezetnek a globális gazdaság tulajdonlásában. Egészében a tulajdonuk a teljesnek közel 50 százaléka. Ez durván az USA 1945-ös, az US erő történelmi csúcsa idején becsült maximális nemzeti vagyonával egyenlő. A hagyományos mércék szerinti nemzeti vagyon 1945-től a jelenig talán 20 százalékkal csökkent, de a globalizált gazdaság US vállalati tulajdonlása ugrásszerűen nőtt.

Hogyan növeli a globalizáció a kapitalizmus eredendő tendenciáit a gazdasági függésre, az egyenlőtlenségre és a kizsákmányolásra?

Chomsky: Az ipari kapitalizmus korában a globalizáció mindig a függést, az egyenlőtlenséget és a kizsákmányolást segítette elő, gyakran szörnyűséges szélsőségekig. Hogy vegyünk egy klasszikus példát, a korai ipari forradalom döntően a gyapotra támaszkodott, amelyet főként az amerikai Dél termelt, az emberi történelem leggonoszabb rabszolgatartó rendszerében, amely új formákat öltött a polgárháború után, a fekete élet és a részes bérlés kriminalizálásával. A globalizáció mai változata nemcsak a szuper-kizsákmányolást foglalja magába a globális értékláncrendszer alsóbb rétegeiben, de a virtuális népirtást is, nevezetesen Kelet Kongóban, ahol az utóbbi években milliókat mészároltak le, míg a kritikus ásványok utat találtak a GVC-kben gyártott high-tech készülékekhez.

De még a globalizáció ilyen ocsmány elemeitől függetlenül is…a “gonosz maxima” követése egészen természetesen vezet ilyen következményekhez. Az általam említett Phillips tanulmány egy ritka példánya a vizsgálatnak arról, “hogyan termelődnek és reprodukálódnak egyenlőtlenségek egy [GVC] világban a piaci hatalom, a társadalmi hatalom és a politikai hatalom aszimmetriáin át”. Mint Phillips megmutatja, “E piaci aszimmetriák konszolidációja és mobilizációja a termelési struktúra biztosításán nyugszik, amelyben a csúcson kevés nagyon nagy cég, sok esetben a márkás kiskereskedők foglalnak el oligopolisztikus pozíciókat – azaz a piaci uralom pozícióit, és amelyben a termelés alsóbb rétegeit sűrűn lakott és intenzíven kompetitív piacok jellemzik…A következmény világszerte a bizonytalan, nem biztonságos és kizsákmányolt munka ugrásszerű növekedése a globális termelésben, amelyet jelentős részben informális, migráns, szerződéses és női munkaerő végez, és a kényszermunka céltudatos használatára terjed ki a spektrum végénél.”

Ezeket a következményeket erősíti a megfontolt kereskedelmi és fiskális politika. Ezt a kérdést különösen Dean Baker tárgyalja. Mint kimutatja, az USA-ban, 1970 decemberétől 2000 decemberéig a foglalkoztatás a termelésben gyakorlatilag nem változott, eltekintve a ciklikus ingadozásoktól fel és le. A következő hét évben, 2000 decemberétől 2007 decemberéig a foglalkoztatottság a gyártásban több mint 3,4 millióval esett, ez közel 20 százalékos esés. A foglalkoztatottság ilyen zuhanásának az oka a kereskedelmi deficit robbanása ebben az időszakban, nem az automatizálás. Sokat automatizáltak (növelték a termelékenységet) három évtized alatt 1970-től 2000-ig, de a nagyobb termelékenységet ellensúlyozta a kereslet növekedése, a teljes foglalkoztatást kevéssé változtatva. Ez nem volt többé igaz, amikor a kereskedelmi deficit a GDP majdnem hat százalékára nőtt 2005-ben és 2006-ban (több mint 1,1 billió USD a mai gazdaságban).”

Ezek lényegében az erős dollár politikájának és a “szabad kereskedelem” maskarájába öltöztetett befektetőjogi egyezményeknek a következményei voltak – a politikai választások között, az urak érdekeinek megfelelően, nem gazdasági törvények eredményei.

Az egyetemes alapjövedelem gondolata lassan, de fokozatosan teret nyer, politikai eszközként a nyomor és az automatizálás problémáinak a kezeléséhez. Az olyan társaságok, mint a Google és a Facebook, az egyetemes alapjövedelem erős támogatói, azonban ennek a politikának a költségeit a társadalmak fogják viselni, míg a multinacionális cégek egyre inkább robotokat és egyéb, komputerrel segített módszereket használnak olyan feladatok teljesítéséhez, amelyeket hagyományosan élő munkaerő végzett. A progresszíveknek és a tőkés globalizáció ellenfeleinek általában támogatniuk kell az egyetemes alapjövedelem (EAJ) gondolatát?

Chomsky: A válasz, azt hiszem az, hogy “mindez attól függ” – nevezetesen a társadalmi-gazdasági és politikai kontextustól, amelyben a gondolat érvényesül. A társadalomnak, amelyre törekednünk kell, azt hiszem, el kell fogadnia a "jedem nach seinen Bedürfnissen" koncepciót: mindenkinek a szükségletei szerint. A legtöbb ember elsőrendű szükségletei között van a méltóságot és a beteljesülést megvalósító élet. Ez konkrétan a saját irányítás alatt, jellemzően szolidaritásban és másokkal együttműködve végzett, kreatív és társadalmilag értékes munkát jelenti. Az ilyen munkának sok formája lehet: építeni egy gyönyörű és szükséges hidat, fiatal gyerekekkel tanítani-tanulni, megoldani egy kiemelkedő számelméleti problémát, vagy más változatok sokasága. Az ilyen szükségletek kielégítése bizonyosan a lehetőség birodalmán belül van.

A jelenlegi világban a cégek növekvő mértékben az automatizáláshoz fordulnak, amint teszik a belátható múlt óta; példája lehet a gyapotmagtalanító gép1. Jelenleg, kevés bizonyíték van arra, hogy a hatások túllépnének a normán. A nagy hatások a termelékenységben mutatkoznak, amely a II. világháború utáni kor kezdetének a szabványai szerint alacsony. Sok a teendő, az összeomló infrastruktúra rekonstrukciójától tisztességes iskolák létesítéséig, a tudás és a megértés fejlesztéséig és sok egyéb.

Sok a tenni kész ember, nagyok az erőforrások. De a társadalmi-gazdasági rendszer annyira működésképtelen, hogy nem tudja ezeket a tényezőket kielégítően összehozni…és a helyzet csak romolhat. Mivel a robotok és az automatizálás más formái megszabadíthatják az embereket a rutinszerű és veszélyes munkától és szabaddá tehetik őket kreatívabb erőfeszítésekre (és, különösen a pihenéstől megfosztott USA-ban, időt adhat maguknak), mindez kedvező. Az EAJ-nek helye lehet, noha az túlságosan nyers eszköz a preferálandó marxista változat eléréséhez.

(Ford. Szende Gy.)

1 Cotton gin, gép, amelyet Eli Whitney talált fel 1793-ban, az USA-ban.

Add comment


Security code
Refresh