der Freitag, 2017. 06. 08.

A londoni merénylet után nyilvánvaló, hogy a Nyugat terror-ellenes politikája csődöt mondott: a Közel-Keletnek átfogó békekonferenciára lenne szüksége és az idegen hatalmak visszavonulására a térségből

Moszul
Egy kisfiú 2017 áprilisában az Iszlám Állam elleni harcban lerombolt házak között Nyugat_Moszulban.
Foto: CHRISTOPHE SIMON/AFP/Getty Images

A londoni merényletek szomorúsággal és undorral töltenek el bennünket. De a bombákkal vívott háború mégsem a helyes válasz erre. Ezt már 15 éve folytatjuk, de ettől minden még rosszabb is lett. Egyetlen értelmes ember sem csapkod lécekkel a feldühödött szúrós darazsakkal teli fészekbe. Mivelhogy attól a darazsak még jobban feldühödnek. De mi a háborúinkkal éppen ezt tesszük!

A terror legyőzéséhez radikális változásra van szükségünk. Azok a fiatalemberek, akik a Kunduzra, Aleppóra, Moszulra vagy Rakkára hulló bombázásokban mindenüket elvesztették, sajnos nem azt mondják, hogy "tudjuk, nem a mi családunkat akartátok megölni, hanem a nagy, nemes értékeiteket akartátok ezzel megvédeni és csak a terroristákat akartátok kikapcsolni. Nos, igazatok van!"

Nem, ezek a fiatalok véres bosszút fogadnak, s nem vonulnak vissza, hanem az Iszlám Államhoz vagy más terror-szervezethez csatlakoznak. A városokra hulló, 68 országot átfogó, USA-vezette koalíció a polgári lakosságot naponta gyilkoló bombázásaival naponta szaporodnak Nyugaton az Iszlám Állam terroristái. Ők a Bush iraki inváziójára válaszul az egykor Al Zarkavi alapította terror-szervezet ötödik hadoszlopa. Az Iszlám Állam kaméleon-szerűen fejlődött ki egy regionális államszervezetből polipszerű, globális online-kalifátussá, ami stratégiai hibáinkból élősködik.

A közel-keleti háborúink az elmúlt 15 évben több mint egymillió polgár halálát okozták. (Az "Orvosok az atomháború ellen" becslései alapján.) Csodálkozhatunk akkor most azon, hogy világszerte már tízezrekre rúg a terroristák száma? Bush, Obama, Trump, Blair, Sarkozy és Cameron, ők valamennyien bűnrészesei a londoni merényleteknek. Hasonlóan, mint mindazon kormány, akik ebben az eredménytelen őrületben koalícióalapítókként részt vesznek.

A terrorizmus ideológia, és ideológiákat nem lehet lelőni. Szembe kell velük szállni, az Iszlám Államról le kell rántani az iszlám-álarcot, és a terrorizmus alól ki kell húzni a táptalajt. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a megfigyelésen, a felőrlésen, a toborzói hálózatok elleni hagyományos terror-ellenes harcon alapuló munkán, valamint az Iszlám Államtól eltávolodott, Szíriából és Irakból csalódottan "visszatérőkkel" való szoros együttműködésen kívül az alábbiak is szükségesek:

  1. A teljes Közel-Keletre kiterjedő, átfogó békekonferenciára van szükség, ami a Szaúd-Arábia és Irán közötti, központi helyet elfoglaló konfliktus megoldását is célul tűzi ki, s emellett igazságos megoldást kínál Szíriára. Az Iszlám Államnál senki sem húz több hasznot a szíriai szétziláltságból és a regionális, illetve a nagyhatalmak közötti egyet nem értéséből.

  2. A Nyugatnak fel kell hagynia a fedetten folytatott olajháborúkkal. Hosszú távon teljesen el kell tűnnie a Közel-Keletről, ahogyan egykor Indiát és Kínát elhagyták. Semmi keresnivalójuk a Közel-Keleten, ott csak káoszt és fájdalmat okoztak.

  3. Legalább Irakban hagynunk kellene, hogy a szunniták vívják meg a harcukat a "szunnita" Iszlám Állammal. De bombákat és nehéztüzérséget ők sem vethetnének be. Több vezető szunnita személyiség tett már erre a Fehér Házban javaslatot.

  4. És a terror ellen pénzügyi eszközök is sokat érhetnek: a Keleten a dollárokkal megrakott szamárral messzebbre juthatunk el, mint egy páncélossal.

Tudom, hogy ez a stratégia bonyolultabb, mint bombákat szórni. De hosszú távon hatásosabb és igazságosabb! Az erőszak ragályos betegség. És az a szenvedés, amit mindkét fél oldalán okoz, elképzelhetetlenül hatalmas. Cselekednünk kell, még mielőtt Berlinben, Párizsban, Manchesterben vagy Londonban a teljességét megtapasztaljuk!

Fordította: Kleinheincz Ferenc

Add comment


Security code
Refresh