kprf.ru, 2017-03-10

Emlékezve idén, a századik évfordulóján a Nagy Októberi Szocialista Forradalomra, hangsúlyoznunk kell a tényt, hogy éppen annak következtében vált lehetségessé a győzelmünk az emberiség történetében legborzalmasabb ellenség, a fasizmus ellen vívott háborúban. Október és a Győzelem eltéphetetlenül összefüggenek.

Az alábbi magyar nyelvű szöveg a cikk befejező részének a fordítása. A nagyobb terjedelmű, orosz nyelvű előző rész az orosz és a szovjet állam, a gazdaság és a fegyveres erők egész 20. századi történetét értékeli sok adattal alátámasztva.

A széttört teknőnél

A Szovjetunió és a szocialista tábor felbomlása, 1991 után minden megváltozott. A SZU vezető csoportja egyenes árulása révén a Nyugat győzött a „hidegháborúban”. Az ország a vad kapitalizmus sínjeire fordult, ezt a gazdaság, a tudomány, a szociális szféra, és természetesen a hadsereg szétrombolása kísérte. Néhány év alatt a vállalatok ezreit semmisítették meg, tönkretették a mezőgazdaságot, vad reformálásnak vetették alá az oktatást, az egészségügyet, a tudományt és másokat. Oroszország része a világgazdaságban, 2014-ben 5% körül volt, 2016-ban 3,3%, 2020-ra 2,6% lesz, majdnem elérve a cári Oroszország 1913. évi fajlagos mutatóját. 2016-ban a GDP méretét tekintve Oroszország a világban a hatodik helyen volt, de a lakosság egy főjére eső GDP a 44. helyen. Az ipari termelés egész alapvető nomenklatúrája terén Oroszország ma a fejlett országoktól legalább ötszörösen marad el.

Az állampolgárokat megfosztották a szocializmus alapvető vívmányaitól: a jogoktól a munkára, a pihenésre, ingyenes oktatásra és egészséggondozásra. A hazai piacot idegen áruk árasztották el. Az ország lényegében megszűnt bármit is termelni energiahordozókon és más nyersanyagokon kívül, a Nyugat gazdaságának függelékévé válva. Elég elmondani, hogy ma az oroszországi légitársaságok repülőgép-parkjának majd 97%-a importból származik, holott még nemrégen az országban évente mintegy 1500 repülőt gyártottak. Az ország állandó válságba süllyedt, amelynek végét és határát sem látni. A hatalomnak nincsenek tervei, sem stratégiája. 2011 óta a gazdaság tervszerűen esik, az ipar növekedése lassul, és már az esés stádiumába jutott.

Naponta hallunk a „nemzeti vagyonról”: a „GAZPROM”-ról és annak sikereiről. Ez csak a helyzet mélyebb elemzése nélkül igaz. Valójában, az olaj-gáz komplexum nagyjából az 1987-es szinten dolgozik, hozzávetőleg 540 milliárd m3 gázt termel ki. De a SZU-ban, a gázkomplexumban 25 ezer ember dolgozott, míg most 340 ezer. A SZU gázkomplexumában egy dolgozó 21,8 millió m3 fűtőanyagot termelt ki, most 1,4 milliót.

Az egészségügyet gyakorlatilag szétrombolták. A kórházak száma az országban 1990-hez képest a harmadára csökkent, a poliklinikáké a felére. A kórházi ágyak száma 2013-ban 35 ezerrel csökkent, 2014-ben 50 ezerrel! Moszkvában a teljes ágymennyiségnek nagyjából a 20%-át szüntették meg. Több mint 90 ezer egészségügyi dolgozót bocsájtottak el, és több mint 19 ezer klinikai szakorvost. Az Orosz Föderáció Számvizsgáló kamarájának adatai szerint 17,5 ezer településen nincs elsődleges orvosi segítséget nyújtó intézmény.

A nép életszínvonala esik. Az árak gyorsabban nőnek, mint a lakosság bevételei. 2014-2016-ban az árak 11, 12, illetve 5,8%-kal nőttek, az átlagos jövedelmek pedig megfelelően 7, 10, ill. 2,7%-kal évente. A föderatív állami statisztikai szolgálat adatai szerint Oroszországban a lakosság 30%-ának havi 20 ezer rubelnél kisebb a jövedelme, szélsőségesen nyomorog a lakosság 13,4%-a, a munkanélküli segélynél (4900 rubel) kisebb jövedelemmel.

Oroszországban a lakosság 90%-a a szegénység határán egyensúlyoz, mivel a létminimum 9800 rubel, a minimális munkabér pedig csak 7500 rubel, az átlagos nyugdíj 13000.

Az országot kiárusításba engedték, ami ma is folyik. Oroszország összes vállalatainak ma csak 9%-a van állami tulajdonban. Ez év február 2.-án a kormány komolyan tárgyalta, és most kormányrendeletként realitássá vált, a VTB (külkereskedelmi bank), a Vasút, az orosz Posta és más nagy aktívumok privatizálása. Terveznek magánkézbe adni, külföldiekébe is, mintegy 500 részvénytársaságot, 300 FGUP-ot (föderatív állami unitárius vállalat), valamint kft. résztulajdonokat. Az egészet három év alatt adják el, nevetséges pénzért, a költségvetésbe évi 56 milliárd rubel fog befolyni.

Ma a gazdaságnak csak a fele Oroszországé. 2015 elejére a hasznos ásványokat kitermelő szektorban a külföldi tőke részesdése 55,7% volt, a megmunkáló iparban 39,29%, a villamos energia termelésében 29,73%, a nagy- és kiskereskedelemben 90%. E mellett, az előző három évben a külföldi tőke részvétele a harmadával nőtt.

A gazdasági bomlás szükségképpen a fegyveres erők állapotára is kihatott. Csökkent a katonai kiadások finanszírozása, a hadügyben kivirult a lopás és a korrupció. Különös léptéket ért el ez a jelenség Szerdjukov úr idejében, amikor tízmilliárdokat tulajdonított el az ő környezete, jobbra-balra árusították a katonai tulajdont, katonai tanintézményeket, köztük akadémiákat semmisítettek meg stb.

A fegyveres erők „reformja” lényeges kárt okozott a védelmi biztonságnak. Ebben az időben több egyezményt kötöttek meg az USA-val a visszatartó nukleáris erők csökkentéséről, köztük volt az SNV-2 és SNV-3 (SNV-stratégiai támadó fegyverzet). Lényegében, ezek az egyezmények ürüggyé váltak az RSZ-18 és RSZ-20 („Sátán”) típusú, silóba telepített, több robbanófejes szovjet rakéták ténylegesen egyoldalú megsemmisítéséhez. Nagy harci stabilitása volt az RT-23 mobil vasúti komplexumnak, amelyet szintén több robbanófejes rakétákkal láttak el. Hibás döntést hoztak az RSZ-12 „Topol’” és RSZ-24 „Topol’-M” mobil rakétakomplexumok fejlesztéséről. Ezt azzal motiválták, hogy az amerikai stratégiai rakéták pontosságának a növelése csökkenti a silókba telepített hazai rakéták harci stabilitását. A kozmikus felderítés korszerű eszközei azonban teljes mértékben kiegyenlítik az adott előnyt.

Meg kell említeni a nukleáris kísérletek általános tilalmára vonatkozó egyezményt (DVZJaI) is, amelyet az orosz érdekeket károsítva kötöttek. Először is, ezt a nyugati országok sokkal később ratifikálták, mint mi. Míg országunk egyoldalúan megszüntette a nukleáris kísérleteket, az USA és más országok folytatták ezeket, felhalmozva a szükséges kísérleti anyagot. Másodsorban, az USA-tól eltérően, műszakilag felkészületlennek bizonyultunk nukleáris fegyverek kidolgozására naturális kísérletek nélkül. A legalább csökkentett naturális kísérletek tartós hiánya komoly kérdéseket tesz fel országunk nukleáris arzenáljának harcképességéről.

Az Orosz Föderáció Fegyveres Erőinek (FE) az állapota mindeddig hordozza a SZU áruló felbomlasztásának a jegyét. A NATO javára kivontuk a csapatainkat a volt Varsói Szerződés országaiból. A reformok éveiben az orosz FE-t 4,8 millió főről mintegy egymillióra csökkentették. Ugyanakkor az USA FE reguláris erőiben másfélmillió fő, a tartalékában 900 ezer fő van. Az USA hadi erői: 22 hadosztály és 19 brigád, a taktikai légierő 20 szárnya (1670 harci repülőgép), mintegy 360 alaposztályú hadihajó, közülük 12 többcélú repülőgép-hordozó, négy tengerészgyalogos hadosztály. A NATO tömbnek van mintegy 50 hadosztálya, 95 brigádja, 4700 harci repülője és mintegy 700 hadihajója. És mindez végeredményben Oroszország ellen irányul-

Az utóbbi években stratégiailag fontos bázisainkat számolták fel Kubában és Vietnamban. Hozzájárultak Lettország, Litvánia és Észtország felvételéhez a NATO-ba, NATO-bázisok létesítéséhez Közép Ázsiában. Még Oroszország területén, Uljanovszkban is tervezték USA-bázis megnyitását.

 

Valahogy el ne késsünk

Két-három éve a hatóságok felfigyeltek a hadsereg állapotára és komoly pénzeket irányoztak elő a korszerűsítésére és modernizált fegyverzet szállítására. A hadsereg kezdett fokozatosan feléledni. De ez nem azért történt, mintha Oroszország gazdasága elért volna valamilyen magaslatokat a fejlődésében. Ellenkezőleg, a gazdaság mély válságban van. Az országot és kincstárát fosztogatják. Évente hatalmas összegek „menekülnek” külföldre. A nép alapjában nincstelen, agyonnyomják adókkal és díjakkal. Szörnyű a korrupció. Az eszközöket a hadseregre egyebek között a nép elnyomorítása révén képezik, a szociális szféra, az egészségügy, az oktatás, a tudomány stb. elégtelen finanszírozása révén.

A külső körülmények kényszerítették az ország vezetését a megszabadulásra az illúzióktól. Felfogta, hogy a Nyugatnak tett állandó engedmények nagy bajjal, lehet, hogy háborúval is fenyegetnek. Nem nehéz prognosztizálni, ki győzne egy ilyen háborúban. Oroszországot minden oldalról körülvették bázisokkal és rakéta-elhárító rendszerekkel (PRO). Határainknál állnak az amerikai tankok. Azok, akik ma Oroszország kormánykerekénél állnak, nem annyira az ország sorsától ijedtek meg, mint önmaguk miatt, látva Irak, Líbia és Jugoszlávia vezetőinek a példáját. Elveszítve a hatalmat, elveszíthetnek mindent: a lehetőséget mesésen meggazdagodni, palotákban élni, drága jachtokon hajókázni, saját futball-, kosárlabda- és egyéb klubokat birtokolni, de még a saját életüket és sok, gondtalanul külföldön élő rokonukét is. Az események ilyen alakulása különösen jól láthatóvá vált a lázadások idején Ukrajna majdánjain, amelyek banderista irányú, Oroszország elleni vadállati gyűlölettel teli nacionalista erőket juttattak a hatalomba.

A helyzet szélsőségesen feszült maradt. Az orosz határnál, a Donbasszban, tovább izzik a Nyugat által kihasználható, Ukrajnával való fegyveres konfliktus kanóca. Ugyanakkor, a gazdasági helyzet javulására az országban nincs kilátás, tehát perspektívája az orosz hadseregnek sincs. Folytatódik a támadás az állampolgárok alkotmányos jogai ellen. Az elnöki adminisztráció egyik ülésén lényegében már megadták a 2018. évi választások ellenőrző számait: Oroszországnak régen nincs választása, csak előre ismert eredményű választások vannak. A Kreml elképzelése szerint a képviselőjüknek legalább 70%-os eredménnyel kell győznie, 70%-os részvétel mellett. A rezsim hű szolgái ezeket a számokat fogják felrajzolni. De ez a vég kezdete is lehet.

 

A kiút a szocializmus

Oroszországnak változásokra van szüksége, mint még soha. Minél előbb meg kell szabadulnia a pusztulásához vezető oligarchikus rezsimtől. Az oroszországi népnek fel kell ismernie az ország felett függő veszélyt. A helyzet megoldása felé első lépéssé válhat a csere az elnöki poszton. Oroszország igazi hazafiának kell elnöknek lennie.

Ma Oroszországnak mobil, jól felfegyverzett hadseregre van szüksége, hogy garantálhassa a szuverenitása és népe védelmét a külső agresszorral szemben. Ez teljesen lehetséges. Az anyagi, tudományos és szervezeti potenciál megmaradt. De változások kellenek. Az országnak vissza kell térnie a fejlődés szocialista útjára.

Oroszországban a mostani állam: az ország nyersanyagforrásainak az exportjára orientált oligarchikus burzsoázia osztálydiktatúrája. Oroszországban csak két, létező és egymással 25 éve osztályharcban álló politikai erő van: az oligarchikus, komprádor nagy burzsoázia egyesült pártja és a KPRF. Az egyesült „hatalmi párt” célja nem Oroszország gazdaságának a helyreállítása, ami lehetetlen a mostani léptékű nyersanyagexport megszűntetése nélkül, hanem az ilyen export legjobb feltételeinek az elérése és megtartása. Csak egy kiút van: átállás a szocializmus építésére.

A szocializmus a dolgozó tömegek élő alkotó tevékenységeként értendő. Ilyen fejlődés lehetetlen lenini típusú kommunista párt vezetése nélkül.

Ma az oroszországiak többsége még mindig kispolgári illúziók foglya, de ez nem lesz túl sokáig így. A társadalmi tudat balra tolódása, az ifjúságé is, folyik.

Minden hazáját szerető, becsületes, rendes ember feladata: tömörülni a KPRF köré, hogy a szocialista jövő megvalósuljon. Az ország fegyveres erőinek is ez a jövője.

(Ford. Szende Gy.)

A fordító megjegyzése: Kásin V. I. – a KPRF KB elnökhelyettese, az Orosz Tudományos Akadémia tagja.

Add comment


Security code
Refresh