The Guardian, 2017. febr. 28.

Britannia részein, amelyeket rothadni hagytak, az emberek Jeremy Corbin politikáját támogatják. Miért nem segítik azt a parlamenti képviselők?

 

food bank
Illustration by Ellie Foreman-Peck

 A Jeremy Corbin lemondására irányuló felhívások áradata a múlt heti időközi választások óta Stokeban és Copelandben ugyanolyan megjósolható volt, mint amilyen előre elhatározott. Ez mindent megmond a média politikai beállítottságáról, és semmit az emberek valódi szükségleteiről és tapasztalatairól.

Néhány nappal a felmérés előtt elmentem a cumbriai Stokeba és Whitehavenbe. A Momentum1 rendezte Daniel Blake találkozóit. Labour klubokba mentünk mellőzött vidékeken, a központtól távoli, régi ingatlanokon. Az egyik klubban megkérdeztek: “Miért jött ide? Senki sem jön ide.”

Joe Bradley és Georgie Robertson, a szervezők a mintái voltak annak, hogyan kell Labour aktivistáknak dolgoznia: teli energiával, keményen dolgozva és ragyogó hatékonysággal. Mindenkihez volt egy meleg üdvözletük, ellenőrizték a helyszíneket, teret teremtettek a helyi közreműködőknek, így az emberek az adott közösségből azt érezték, hogy az esemény az övék és meghallgatják őket. Így tud a Labour újra kapcsolatot teremteni.

Mindkét találkozó zsúfolt volt. A viták szenvedélyesek, tájékozottak és erősítőek voltak, egy világnyira a közbeszéd fáradt szólamaitól. Ez nem marketing gyakorlat volt, hanem valódi találkozás emberekkel és gondjaikkal.

Általános téma volt a Labour kormányok – és fontos; a Labour tanácsosok – kudarca. Nem nehéz látni a Stoke körüli nemtörődést. Tömören munkáspártiak, de mi jót adott ez nekik? Egy 2015-ös beszámoló a területről 60 ezer nyomorgót talált, 3000 jótékonysági élelemtől függő háztartást, és 25 millió GBP helyi adóelmaradást. A UKIP-et most váltó BNP jelenléte mutatja, hogyan hagyott teret a Labour kudarca a szélső jobbnak.

Hasonló a történet Copelandben. Iparágakat vesztettek el – acél, bányászat, egy vegyi üzem – minden terv nélkül a pótlásukra. A Labour ugyanolyan bűnösnek látszik, mint a torik. Valaki azt mondta, hogy Copelandben ez az establishment elleni szavazás volt, és a Labour a helyi establishment. Szavazás volt ez Tony Blair, Gordon Brown és az előző parlamenti képviselők (MP), Jack Cunningham és Jamie Reed ellen.

A Labour jelöltjeit, egyikük sem a párt baloldaláról, mindkét körzetben meghívták, de mindketten figyelmen kívül hagyták a gyűléseket. Mivel TV-, rádió- és sajtótudósítás volt, ez bizarr. Lehet, hogy azért történt, mert a Momentum volt a szervező? Azért voltunk ott, hogy támogassuk a Labourt. Még udvariassági válasz sem érkezett.

Tegyük fel most a valódi kérdéseket. Mik az emberek nagy problémái? Mi a Labour vezetés elemzése és programja? Miért népszerűtlen láthatóan a Labour? Ki felelős a párt megosztottságáért?

A problémákat jól felsorolták, de ritkán kapcsolták a vezetés kérdéséhez. Egy munkásosztály, amely ismeri a munkahelyek bizonytalanságát, az alacsony béreket, a hamis “önfoglalkoztatást”, sokak nyomorát, munkában lévőkét is, rothadni hagyott egész régiókat: ezek a tori és az Új Labour szabadpiaci gazdaság következményei. A munkáltatók “rugalmassága” a munkások kizsákmányolása. A közszolgáltatásokat megcsonkítják, kihelyezik, bezárják, ez profit forrása kevesek számára és elnyomorított társadalom sokakéra. A központi tény vakítóan nyilvánvaló: Blair, Brown és Peter Mandelson évei voltak ennek a degenerálásnak a központjai. Ezért szavaztak a Labour tagjai Jeremy Corbynra.

Corbyn és árnyék-kancellárja, John McDonnell másként elemeztek és más politikát javasolnak. A piac sosem fog biztonságos, méltó életet nyújtani a hatalmas többségnek. Ha szükséglet van, de profit nincs, úgy a szükséglet megválaszolatlan marad. Kollektíven tudunk biztos jövőt tervezni, új technológiákat használni mindenki javára, biztosítani az összes régiók regenerálását valódi iparokkal, újjáépíteni a közszolgáltatásainkat és a civil életünk minőségét. Ez egy átalakított világ víziója és az elutasítása a keserű, megosztott és elnyomorított társadalomnak, amelyet köröttünk látunk.

Corbyn politikája indulást hozhat. Először, közberuházások az elhanyagolt régiókban megfelelően fizetett munkahelyek létesítésére; teljesen finanszírozott egészségügyi szolgálat, a takarítóktól a konzultánsokig mindenkinek a közvetlen alkalmazásával és a magán alvállalkozók kirúgásával; megoldva az Új Labour annyira szeretett PFI2 szerencsétlenségét; tanácsi lakásépítés a hajléktalansági válság megoldására, tervezett és fenntartható közösségekkel; a köztulajdon helyreállítása a közlekedésben, hogy véget vessenek a privatizáció káoszának. A rekonstrukció megkezdéséhez adott a problémák és az eszmék megértése. Hogyan fizethető? Az egyenlőtlenséget kijavítva, a nagy vagyonok és nyereségek megadóztatásával. Azt is hozzátenném, hogy a gazdaságnak alapvető változásra van szüksége ahhoz, hogy mindenki “megkapja a munkája teljes gyümölcsét”, amint a régi munkáspárti tagsági kártyám mondja.

Ironikus, hogy ez a politika népszerű. Egy, a Media Reform Coalition által végzett felmérés szerint 58% ellenzi a magánrészesedést az NHS3-ben, 51% támogatja a vasutak köztulajdonát, és 45% helyesli a közkiadások növelését és a leggazdagabbak adójának emelését. Miért nem hallunk arról, hogy a Labour MP-k előre viszik ezt a programot? Miért a nagyok csendje, akik elutasítják, hogy szolgáljanak az árnyék-kormányban? Elutasítják ezt a politikát, előnyben részesítve a privatizáció és a megszorítás Új Labour-i politikáját, vagy azért maradnak csendben, hogy elszigeteljék Corbynt és a támogatóit?

Corbyn és kis csoportja harcol a szemben álló torik ellen és foglalkozik a mögöttes csendes lázadással. A tagokat nem képviselő MP-k azonban óriási kárt okoznak. Miért nem ülteti őket a média a vádlottak padjára? A tagság őket és a támogatóikat a pártbürokráciában utasította el.

Az ő Munkáspártjuk, nem Corbyné, vesztette el Skóciát, vesztett el két választást és látta a Labourt kérlelhetetlenül zsugorodni. Mégis fenntartják a véleményüket a jogosultságukról vezetni. Tűrték vagy elősegítették a jóléti állam erózióját, régi ipari területek elhagyását, a közszolgáltatások visszavágását és privatizálását, és az illegális háborút, amely egymillió vagy több halált okozott és terrorizálta és destabilizálta Irakot és szomszédjait. Ha Corbynt el lehet távolítani, az üzlet folytatódik, mint rendesen, csekély különbséggel a Labour és a torik között. Ha át kell alakítani a társadalmat, magát a pártot kell átalakítani.

És mi van a sajtóval? A jobbszárny visszaélése olyan durva, amilyen csak várható volt. De a magukat radikálisnak mutató újságok semmi hasonlónak sem bizonyultak. A Guardian és a Mirror a régi Labour establishment kórusvezetőivé váltak. Hasáb hasáb után Corbyn távozását követeli. Az Új Labour kialudt vulkánjait örömmel idézgetik. Nagy főcím Mandelson számára: “Minden nap Corbyn elkergetéséért dolgozom”. Mandelsonnak kétszer kellett dicstelenül távoznia a kabinetből. Miért kap ilyen kiemelést, hacsak nem azért, hogy erősítse a divatos anti-Corbin muzsikát?

A rádiók és TV-k a sajtótól veszik a végszót. Egy jelentés úgy találta, hogy Corbyn újraválasztási kampánya alatt a BBC kétszer annyi Corbynnal ellenséges interjút adott le, mint őt támogatót. A kritika személyeskedő és rosszindulatú volt, mint az Arthur Scargill ellen kifejtett is. Ha bizonyíték kellene Corbyn erejére, úgy az a képessége kiállni ezt a támadást.

Miért ez a támadás? Miért mentik fel a pártjában a távolmaradókat, és tartják őt személyesen felelősnek a Labour tartós hanyatlásáért? Lehet, hogy attól félnek, hogy Corbyn és McDonnell azt akarja, amit mond? Ha erős mozgalom támogatja őket, a Labour a vezetésük alatt kezdi visszanyesni a tőke hatalmát, eltávolítani a multinacionálisokat a közszolgáltatásokból, helyreállítani a munkások jogait, és megindítani egy biztonságos és fenntartható társadalom megteremtésének a folyamatát, amelyben mindenki osztozhat. Ilyen jutalomért érdemes harcolni. Ez a kezdete lenne, csak a kezdete, egy hosszú utazásnak.

(Ford. Szende G.)

1 Corbynt támogató, baloldali mozgalom.

2 PFI – private finance initiative – magánfinanszírozó kezdeményezés; a köz-magán partnerségek PPP létesítésének módja

3 National Health Service – Országos Egészségügyi Szolgálat

Add comment


Security code
Refresh