Die Freiheitsliebe, 2017.01.26.

>

photo 4564 20140414 300x300

Foto: Niclas Raymondfreestock.caCC BY-SA 3.0

Úgy tűnik, a világ már rég kifordult medréből. Háborúk, terrorizmus, a környezet szennyezése, kiáltó társadalmi igazságtalanságok, s mindennek ellenére a világ számos nagy médiája inkább Kardashianról vagy Justin Bieberről tudósít. Hol vannak hát az érett polgárok, nézők, olvasók, akik rá akarnak nézni az uralmon lévők ujjára, és nem hagyják magukat hazugságaiktól félrevezetni? Az USA-ban van néhány bátor újságíró, akik a nagy médiáktól távol ellenállást mernek tanúsítani a politikai elittel szemben, s hazugságaikat az orruk alá dörgölik, az interjúkban igazi kérdéseket tesznek fel, és így a médiák valóságos szerepét, azaz a negyedik hatalmi ágat, érzékeltetik. Az ARTE tévécsatorna éppen az amerikai történelem legvitatottabb elnökének hivatalba lépésekor idézte fel a nagy amerikai újságíró, I.F.Stone emlékezetét a "Minden kormány hazudik" dokumentumfilmmel.

A hazugságok még mindig a politikai üzelmek részét képezik. Csak ezekkel tudják a kormányok világszerte a saját hatalmukat és kiváltságaikat biztosítani, és a nemzeti érdekeknek nyilvánított politikai döntéseiket keresztülvinni. Különösen drámaiaknak bizonyultak a 2003-as iraki háború idején a koholt bizonyítékok. George W. Bush elnök kormánya azt állította, hogy Szaddam Husszein iraki diktátornak tömegpusztító fegyverei vannak, amiket a titkosszolgálatok tártak fel. Az ún. "készségesek koalíciója" egy nemzetközi katonai szövetség formájában megtámadta aztán Irakot és több mint negyedmillió embert ölt meg, több millió polgári lakost űzött el otthonából, s egész a mai napig destabilizálja az országot. Egyébként pedig az iraki háború az USA-ban magában is óriási károkat okozott. A médiák nagy része ugyanis teljesen kritikátlanul, a Pentagonra hallgatva tudósított, s az elsősorban az USA geostratégiai érdekeinek megfelelő, nemzetközi jogba ütköző invázióval szembeni kritikus hangoknak alig adtak helyet. Így a főáramú médiák a tömeges gyilkosságok bűntársaivá váltak, s egészen a mai napig nyilvánvalóan nem értették meg, hogy a tulajdonképpeni fő feladatuk a független ellenőrző funkció gyakorlása lenne. Sőt, közreműködésükkel sikerült egy notórius hazudozónak, Donald Trumpnak bejutnia a Fehér Házba, a világ egyik legnagyobb hatalmi központjába.

Megrázóak azok a példák, amiket az olyan újságírók, mint Glenn Greewald és Laura Poitras („Citizenfour“), Cenk Uygur (és az MSNBC valamikori "ifjú törökjei"), Amy Goodman („DemocracyNow!“), Jeff Cohen, Matt Taibbi és Jeremy Scahill mutatnak. A nagy médiákat háborús eszközöknek használják, ahelyett, hogy azok lennének a "béke legerősebb fegyverei", ahogyan a "DemokracyNow!" tudosítója, Amy Goodman fogalmaz. Alternatív médiák és médiahálózatok leplezik le továbbra is a politika, a gazdaság és a pénzügyek sötét üzelmeinek bűnös machinációit. Az olyan magas rangú amerikai politikusok, mint az egykori elnökök, Nixon, az ifjabb Bush, Obama, az egykori külügyminiszterek, Colin Powell és Hillary Clinton, vagy a már hivatalba lépett elnök, Trump, liberális demokráciára nézve botrányosan jártak/járnak el az igazsággal. Az ARTE tévécsatorna megemlékezett adásában I.F. Stone szelleméről és a dokumentumfilm olyan részvevői, mint a neves Chris Hedges és Noam Chomsky, világossá teszik, hogy a népnek - jobban, mint bármikor korábban - szembe kell szállnia a politikai elittel, hogy a tervezett háborúkkal, a terrorizmussal és a szegénységgel leszámolhassanak. Ahogyan a Pulitzer-díjas Hedges fogalmaz: "Ha van benned lelkiismeret, akkor nem tagadhatod le az elnyomást, a kegyetlenségeket, a népírtást." Sem a politikusok, sem a polgárok ezt eddig nem eléggé vették figyelembe.

A rendkívüli dokumentumfilm az alábbi linken található: https://youtu.be/KposseG8YW4

Fordította: Kleinheincz Ferenc

Add comment


Security code
Refresh