Nyomtatás
Találatok: 294

A Munkáspárt neoliberális és megszorító politikájával szemben 2013-ban alakult meg az Egyesült Királyság új pártjaként a Left Unity. A párt szövetséges pártként csatlakozott az Európai Baloldal Pártjához, amelynek 21 európai baloldali párt - Magyarországról a Munkáspárt 2006 - a tagja.

Hogy képet kapjunk, mi a baloldal álláspontja az Egyesült Királyság kilépési szándékáról az Európai Unióból, azaz a Brexit-ről, s arról a helyzetről, ami a Brexit-hez vezetett, érdekes megismerkednünk a Left Unity-nak az EU-val és a kilépéssel kapcsolatos helyzetértékelésével és politikai törekvéseivel.

Baloldali szocialistákként a Left Unity párt éppúgy szemben áll a Világbank és az Egyesült Államok globális politikájával, mint az Európai Unió pénzügyi intézményeinek hatalmával. Felismerte az Európai Unió romboló szerepét, különösen a déli országokban bevetett a "szerkezet-átalakító" programokkal, amelyek tartós károkat okoztak ezen államok működésében, és megalapozták azt a tömeges migrációs válságot, aminek manapság tanúi vagyunk. Ehhez hasonlóan értékelik az iraki, szíriai, líbiai, jemeni és hasonló háborúk szerepét, amelyekben az Egyesült Királyság kormánya is szerepet vállalt.

Szolidaritást vállalnak az EU-n belüli tagországok, így Görögország törekvéseivel az EU pénzügypolitikájának megváltoztatására.

Mindennek ellenére a Brexit kampány idején az EU-n belül maradásért kampányoltak, ugyanis úgy vélik, hogy az Egyesült Királyság kilépése az Európai Unióból tovább rontja a dolgozók, a munkásosztály helyzetét, beleértve a kb. 4 millió bevándorolt munkavállalóét is. Kampányuk során egyben Európa szociálisabb irányú megváltoztatását is zászlajukra tűzték.

Értékelésük szerint az Egyesült Királyságban kialakult helyzet vezetett a kilépési igény megfogalmazásához. A helyzet jellemzői:

A Left Unity elismeri, hogy globális gazdaságban élünk, és Londonban koncentrálódik a külföldi tőke 40 %-ának a kereskedelme, a londoni vállalkozások 80 %-a jelen van a nemzetközi piacokon. London lakossága soknemzetiségű, sokfajta emberekből tevődik össze. Ugyanakkor Londonban élnek a világ leggazdagabb emberei, és a város hatalmas ingatlan spekulációk színtere. London tulajdonképpen a világgazdaság fő csomópontja. Az EU-nak mindezekért szüksége van Londonra és Londonnak is az EU-ra. Az Egyesült Királyság gazdaságát átszövi az EU.

Szemléleti törést jelent, hogy az Egyesült Királyságban élő EU-állampolgárokat bevándorlóknak tekintik, de a külföldön, így pl. a Spanyolországban élő brit nyugdíjasokat egyszerűen csak "külföldön élőknek".

Mindezek mellett az országban óriásiak a jövedelmi egyenlőtlenségek. Vidéken, a vidéki városokban óriási a szegénység, amiről a publikált tanulmányok nem szólnak. Magas a hajléktalanok száma, és nagyszámú gyermek is nyomorban él.

Az Egyesült Királyság az 1980-as évek óta az olcsó bérek előnyére épített, jogszabály-alkotásában nem követte az EU-t és inkább a deregulációt helyezte előnybe, mint az USA.

A 2. világháborút követő pártok közötti egyetértés a jóléti állam szerepéről, Thatcher színrelépésével megszűnt, aki legnagyobb eredményének tekintette, hogy hatására létrejött az "Új Munkáspárt", azaz a Tony Blair és Gordon Brown vezette Munkáspárt, ami hasonlóan a konzervatívokhoz neoliberális politikát követett.

A Munkáspárt vezetése alatt valamelyest növekedett a gazdaság, és növekedtek a közkiadások, de a 2008-as válság kezelése a "sokkdoktrína" szabályainak megfelelően történt, erős megszorításokkal, s a munkásosztály 2. világháborút követően kivívott vívmányainak lefaragásával.

A szakszervezetek alvó sárkányokká váltak, tagságuk az 1970-es végi 13 millióról 2016-ra 6,2 millióra csökkent. Az emberek bizalma megtört bennük.

A Left Unity úgy véli, hogy a nyomor felszámolása miatt a legsürgősebb teendőkként szükség volna ún. "élelmiszer-bankokra". Fontos teendő a nők egyenjogúságának megteremtése, mivel a bérek csökkentése és más megszorítások elsősorban őket érinttették.

Nagyon érdekes, hogy a Brexit-szavazásnál a nők a férfiaktól eltérően szavaztak:

A konzervatív párton belüli belső harcok vezettek a Brexit-népszavazás kiírásához. De a népszavazáson az Egyesült Királyságban élő mintegy 4 millió külföldi munkavállaló nem szavazhatott!

Mind a konzervatívok, mind a Munkáspárt megosztott volt a szavazásban. A baloldal sem volt egységes, s a kilépést pártoló baloldaliak magukat "lexiters"-nek nevezték.

A megosztottság megakadályozta a maradás melletti haladó erők mozgósítását.

Most, a népszavazás eredményei után a maradást pártoló Left Unity úgy látja, komoly nehézségekkel kell szembenézniük a tömegmozgalomban.

A Left Unity nem azonosítja magát a Munkáspárttal, de az új munkáspárti vezető, Jeremy Corbyn fő törekvéseivel egyetért. De politikájukban kiállnak

(A fenti írást Felicity Dowling, a Left Unity főtitkárának az Európai Baloldali Párt budapesti Nyári Egyetemén elhangzott felszólalása alapján Kleinheincz Ferenc készítette.)